margómama

1989 november 20-án vesztettük el az édesanyánkat. Ma van az évfordulója, az ő emlékére írtam ezt a verset.

Nincs a földön olyan ember,
akinek ne lenne édesanyja.
Ők, akik az életünket kezünkbe adták,
ők, akik ha  sirtunk, de nem hagyták.

De mindenkinek csak egy van,
egyetlen egy.
De a sors olykor kegyetlen,
és korán elveszi azt az egyetlen egyet.

Elveszi és nem tudjuk miért?
Pedig élhetett volna még.
Dolga lett volna épp elég.
nagyon korán ment a menny felé.

Az édesanyám akiről most írok,
őérte én nagyon sokat sírok.
Hisz úgy volt köztünk mint egy kotló,
a szeretetünk soha el nem múló.

Kicsik voltak még az unokák,
de nem felejtik el a nagymamát.
Ő sütötte a legjobb kalácsot,
és nagyon várták a karácsonyt.

Mindig volt valami meglepetés,
a kicsik ezt nagyon élvezték.
Mi felnőttek nem vártunk semmit,
de finomakat lehetett ott enni!

Sok év eltelt már azóta,
a sirkövet az idő dolgozza.
Megrongálta, megtépázta,
de nekünk útját nem állta.

Ápoljuk és gondozzuk,
amig élünk és mozgunk.
Virágot mindig hozunk,
csak ez amit mi már adhatunk.

Kedd volt, verőfényes májusi kedd.
Valamit éreztem idebent
valami megmagyarázhatatlant,
ami bennem örökre megmaradt.

Megmaradt, és sosem felejtem el,
a könnyeimet sem rejtem el.
Vágyakozva gondolok a múltra,
és tudom, hogy együtt leszünk újra.

Itt hagytál, pedig kértelek, hogy várj még,
kereslek, de tudom, hogy már nem élsz.
Kereslek reggel, kereslek este,
lelkemet a gyász befestette.

Befestette feketére,
gyászollak már 4 és fél éve.
Telnek a hónapok, az évek,
de feledni nem tudlak téged.

Most lennél 57-éves,
Istenem! de szállnak az évek.
Álmaimban sokszor visszatérnek,
azok a csodás, együtt töltött évek.

Május volt és kedd,
mikor az életednek vége lett.
Nekem fekete minden kedd,
de te, nyugodjál békében.

Ezt a verset azért kapja az én testvérem, mert mindíg. minden versemet megdicsérte. Ezért ajándékba kapja ezt a verset.


53. évében jár,
ő az én Ilonám.
Komaasszonyom és szomszédom,
a férje az én sógorom.

Szépen élünk egymás mellett,
körülbelül 30-éve.
Jóban, rosszban együtt vagyunk,
és egyben van az udvarunk.

Kimért és egyenes nő,
de Péter a fejére nő
Inkább választja a hallgatást,
mint a családi vitát.

Nem tehet ő róla,
hisz ezt örökölte.
Az anyukánk volt ilyen,
irigylem is érte.

4 unokában gyönyörködik,
hogy távol vannak szomorkodik.
Igaz! gyakran hazajönnek,
széjjel is hagynak szinte mindent.

De ő szívesen takarít,
a gyerekek után bármit.
Nagyon imádja őket,
egytől-egyig mindet.

Lelkes ő a Bankszakmában,
sokan keresik őt napjában.
Hol itthon, hol az irodában,
s vigan szaladgál a Fordjával.

Ő az én nővérem,
akire bizony felnézek.
Bárcsak én lehetnék ilyen,
de nem mi választjuk génjeinket.

Ilonám ezt a verset azért kaptad tőlem,
mert én nagyon szeretlek téged.
Igaz! én ezt sose mondtam,
de leírom , - igy gondoltam.

Leírom, mert így könnyebb elmondani,
hogy nélkületek nem tudnék létezni.
Köszönöm hogy együtt építkeztünk,
és azt, hogy ezt együtt élvezzük.

Kívánom, hogy sokáig legyen így,
és azt is, hogy mindenki legyen rám irígy.
Mert senkinek sincs ilyen testvére,
csak nekem már 51-éve.

Draga kicsi menyemnek irtam ezt a verset születésnapjára.


Nagyecsedi születésű kicsi lány,
őt szereti az én Kornélkám.
Tetszik nekem ahogy élnek,
sokáig igy lesz nagyon remélem.

Kicsike de nagy a lelke,
ha megbántom szeme se rebben.
Türelmesen végighallgat,
s nekem sokszor igazat ad.

Apró, piciny kezeivel,
a lakását szépen rendezi el.
A virágokat imádja,
megis veszi ha kivánja.

A fikuszt szereti a legjobban,
tele rakná a lakást de hogyan??
Szépen élnek és boldogan,
s mind a 2-en dolgoznak.

Szilvikém! 30-éves lettél,
szeretném hogy te is anya légy.
a leghálásabb feladat,
ami egy életre kihat.

Nem sürgetlek kívárom én,
csak sokáig imádjam én.
Mert telik az idő nekem is , neked is,
és a pillanat nagyon hamar eltelik.

Születésnapod van Szilvikém,
kivánom hogy boldog légy.
Várom már az unokát,
élj sokáig Kornélka oldalán.

Ezt a verset egy aranyos szomszédomnak írtam sok szeretettel.


Gurul a peugeot , gurul csendesen,
hál' istennek balesetmentesen.
Kicsi lány vezeti,
aki a szomszédban lakik.

Kicsi, csinos, rendes nő,
és várja, hogy eljöjjön a nagy Ő.
Hajadon még, de ő ezt nem bánja,
a fiatal éveket jól kihasználja.

Buliba és lagziba jár,
az utóbbiban dolgozik ám.
Felszolgáló 7-ed magával,
mindenki elégedett a modorával.

Igyekszik, és tud is bizonyitani,
míg észre nem veszi valaki.
Kopogtat az ajtón tán a szerelem,
talán X Y személyében.

Kóstolgatják, puhítják egymást,
kell, hogy valaki elfelejttesse a magányt.
Tetszik neki ez a srác,
szívesen godol rá.

27-éves csak egyszer lehet az ember,
és ezt te most megérted.
Megértél már sok bánatot, bosszúságot.
felejsd el a sok hazugságot.

Kívánom, hogy találd meg a párod,
és éld át az anyaságot.
Fogadd el a jókívánságom.
és mindezekhez jó egészséget kívánok.

Novemberi szél fúja azt a pár levet  fán,
Ami még ott maradt az első fagy után.
Fázósan bebújunk a kabátba,
S jó meleget csinálunk a szobába.

Szomorú vagy te november,
Az 1-je halottak napjával kezd.
Az emlékezés hónapja ez,
Gyertyát gyújt ma sok ember.

Fájdalmasan gondolunk a múltra,
S hogy milyen hamar keltek útra.
Innen senki sem tér már haza,,
A virágokat a tél behavazza.