margómama

Hogyha újra kezdhetném,
gondolkodás nélkül megtenném.
Sok mindent másképp tennék,
s talán elégedettebb lennék.

Járhattam volna óvodába,
de  közülünk csak én nem jártam.
Később az iskolába,
oda jártam de, hiába.

Nem voltam jó tanuló,
gondoltam' ez mire való?
A számtan, a földrajz nem ment jól,
de az ének, a torna, sok mindent pótolt.

Végül a feladatot teljesítettem,
és az iskolát elvégeztem.
Korán elmentem dolgozni,
nem lehetett annyit mozizni.

Szép lassan nagylány lettem,
s többször rámtalált a szerelem.
Hogy jól döntöttem-e?
én ezt most nem részletezem.

Ha egyszer újra kezdhetném,
lehet, hogy ugyanigy tenném.
Ha a szív így diktálta,
nincs mit tenni, így jártam.

De ha mégis újra kezdhetném,
a páromra jobban figyelnék.
Vigyáznék az apára, a férjre,                                            
és tudom, hogy nem ment volna félre.

Meggondolnám kinek mit mondok,
akkor nem adnék haragra okot.
Én lennék a legjobb anya a világon,
hogy mindig érezzék a hiányom.

De ilyen vagyok,
ilyennek születtem.
Kell hozzám sok-sok türelem,
van bennem jó, rossz vegyesen.

De azért engem így szeressetek,
hisz még itt vagyok köztetek.
Mert majd hiányozni fogok,
hogyha már nem vagyok....

Volt egy falu ahol éltem,
és van egy város ahol élek.
Úgyanaz mindkettő,
ami nagyon a szivemhez nőtt.

A faluban szebb volt az élet,
vígan teltek a fiatal évek.
Vasárnap matiné a Moziban,
és cukrosnéni a kapuban.

2-hetente Bál a kúltúrházban,
fagyis ember az útcánkban.
Nem volt még járda, sem kövesút,
csak kerékvágás mindenütt.

Nem voltak betegek az emberek,
és sok volt bennük a szeretet.
Nem voltak irigyek, és gazdagok,
a sorsával mindenki elégedett volt.

De jött egy nagy vihar,
ami mindent felkavart.
a falut várossá emelte,
s hogy jó lesz mindenki remélte.

Nincs már matiné a moziban,
inkább járnak buliba.
A bambit felváltotta a vodka,
az ifjúságot veszélybe sodorva.

Betegek az emberek,
a munkahely, a bizalom elveszett.
Nagyon nehéz az élet,
a termőföld semmivé lett.

Kicsiny falum visszasirlak én,
jobb volt, szebb volt, annak idején.
Most a hatalom s a pénz az úr,
és, hogy ki milyen kocsiban ül.

Most kérlek én te szép városom,
adj reményt, hitet mindenáron.
Óvd és szeresd lakóidat,
a jóisten hallgassa meg imáinkat.

Gyönyörű szép tavasznak
nyiladozó kis virága,
úgy jöttél világra,
áprilisban te drága.

Keresgéltünk a naptárban,
s rátaláltunk Attilára.
Ezt a nevet kaptad,
ami a vizkereszt második napja.

Ekkor van a névnapod,
kívánom, hogy legyél boldog.
Az ország másik szegletében,
élj békességben, egészségben.

Elhagytad a városod, s a megyédet,
egy új, s jobb élet reményében.
Soproni lakos lettél,
és engem nagymamávál tettél.

Megköszönöm ezt most neked,
és azt is, hogy rendes ember lettél.
Látom szépen éldegéltek,
hogy sokáig így lesz nagyon remélem.

Kívánom én még neked,
hogy a családod nagyon szeresd.
Teremsd meg a békességet,
és taníts mindig tisztességet.

Attilám felnőtt, családos ember lettél.
s ne felejsd el, hogy honnan jöttél.
Ha a sors az életben bármit ad,
rám mindig, mindenben számíhatsz.

BOLDOG NÉVNAPOT  anya.