margómama

Ezt verset szivem minden melegével írtam a drága kisunokám első születésnapjára.


Kora tavasszal megjött a gólya.
ő volt a kisunokám hírhozója.
Vártam már a híreket,
ami bizony jól esett.

Ősszel elrepült a gólya,
álmomat váltotta valóra.
Megszületett a trónörökös,
amit neked gólya, köszönök.

Október 2-a csillaggal jelölve naptáromba,
mit is irjak én az ő szülinapjára?
hogy örök nyoma legyen,
fenn az aranyhegyen.

Leírom hogy mennyire szeretlek,
az interneten mindig megkereslek.
ott ülsz monitoromon mosolyogva,
puszit kapsz minden nap sóvárogva.

Drága kicsi Ádámka!
Sokat gondolok rád álmomba'
Fogom édes kis kezedet,
figyelem a tekinteted.

Együtt megyünk sétálni,
s játszótéren labdázni.
Kacagunk a homokozóban,
sorban állunk a fagyizóban


De mind ez csak álom marad,
mert én téged nem láthatlak.
Elválaszt ez a nagy távolság,
Valamint az időhiány.

Nem foghatom a kezedet,
oviba érted nem mehetek.
Nem láthatom, hogy cseperedsz
és azt sem, ha  néha-néha elesel.

1-éve már hogy boldogság költözött a lelkembe,
nagyot dobban a szívem idebe'
Kis emberrel gazdagodott családom,
akit én első perctől  imádok.

Drága kicsi Ádámkám!
nagyon sokat gondolok rád.
Nagy út ami terád vár,
kivánom hogy végig járd.

Kerüld el a betegséget.
legyél mindig egészséges.
Szeressed a szüleidet.
mert ők nagyon vártak téged.

Távoli kis szemem fénye,
mikor vigyázhatok rád végre?.
nőjjél gyorsan jó nagyra,
hogy mamánál légy nyaranta,

Versem ezzel befejezem,
örökre tedd el emlékedbe.
hogy ha már nem leszek,
bármikor elővehesd.

BOLDOG SZÜLINAPOT  kíván Margómama

Egy drága kicsi lánynak irtam ezt a verset, szülinapra.


Gyönyörű napra vírradtunk ma,
Vikikének van a szülinapja.
Kicsike még mindennek örül,
huncutságától a család derül.

Ha kint nyaral Mamánál,
aludni nem hagyja Margómamát.
Ordít mint a sakál,
abbahagyni azt hiszi nem muszáj.

Aranyos kis teremtés ő,
remek csaj lesz ha megnő.
Gyönyörűen csillog a szeme,
falni való a kis teste.

Nagyszülei szemefénye,
mindent ráhagyni nem kéne.
Okos ő és kihasználja,
a nővére nem szól rája.

Drága kicsi Vikikém.
Mindig nagyon boldog légy.
Köszönd meg a jó ISTENNEK,
hogy jó családban nevelkedhetsz.

Szeretettel köszöntelek,
minden napod öröm legyen.
Az ordibálást azt hanyagold,
Így leszel majd aranyos.

Nem is írok én már mást,
a jó ISTEN vigyázzon rád,
Ezt kívánja Margómama,
aki ül most a Malomba.

Ezt a verset a nővéremnek irtam születésnapjára sok szeretettel.


Mária csak egy szép női név,
de nekünk sokkal több ennél.
Ő a legidősebb testvér,
velünk sokáig legyen még.

Ő volt a nagylány a családba',
összeszedett minket és berakott a Ladába.
Elvitt minket kocsikázni,
amit  nagyon imádtunk mi.

Mindig vita volt, ki ül elől,
ami mindegy volt a tesóm felől.
Sokszor kiharcoltam az első helyet,
amit Ilonám nagy nehezen megengedett.

Még pár emlék a múltból,
ami előjön újból-újból.
Takarítottam a kocsiját,
s abból vettünk vacsorát.

Mostam a ruháját,
csinosítottam a szobáját,
mindig ideadta ami jár.
Jó testvér hírében áll.

60-felé közeledik,
de sehogyan se öregedik.
Fiatalos nagymama,
illik neki az unoka.

Születés napodra mit is kívánjak?
A kisunokádat nagyon imádjad.
Engedjék, hogy szerethesd,
csak őt mindenek felett.

Mindenki lesz egyszer nagymama,
és csak az unokát akarja.
Hozzátartozik az élethez,
főként a múló évekhez.

Üzenek még valamit,
a szülinapot sose hagyd ki.
Ünnepeld amig lehet,
mert repül az idő a fejed felett.

Kivánom! mivel nem lehetek ott,
hogy legyél nagyon boldog,
Szeressed a családod,
BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK

Róla azt kell tudni,hogy nagyon tetszenek neki a verseim . Ajándékba kapta ezt a verset


Ibolyanéni gondnoka a Malomnak,
ha gond van, repül ide azonnal.
Rendes, dolgos,mindig kész ő,
és még mindig csinos nő.

Közelebb van már a 70-hez,
a jó ISTEN őt éltesse.
Éltesse mert szükség van rá.
Éva sok mindent bíz rá.

Szombatonként lagzi van a Malomba,
gyülik is a mosatlan halomba.
A kiscsapat ha nekilát,
Ibolyanéni oldalán,
az eredményt hozza ám.

Dícséri a ház az ő munkáját,
kicsit irígyek is a kollégák.
Köszönik a zsámolyok, a falak,
hogy ők is ragyoghatnak.

Illatos a terem a keze után,
mit is mondjak én még ezek után.
kívánom, hogy soká éljen még,
hogy öntessek még sok bikavért.

Ő az én barátnőm,és a koleganőm. Névnapjára kapta ezt a verset.


Szüz Mária nevét kapta,
de úgy nevezzük Marica.
Sok van belőle a naptárba'
most köszöntöm harmadjára.

Mindíg ünnep ez a nap,
tiszteletet mindig kap.
Áldott legyen ez a nap,
hiszen te is boldog vagy.

Azt kívánom én neked,
a jo ISTEN éltessen,
szüz Mária nevenapján,
szeretetet sokat kapjál.

Mit is kívánjak én még neked?
engem sokáig nagyon szeress!
Legyen meg az akaratod,
a lagzikba mulass nagyon.

Ez a vers azért íródott ,mert nem hitte el, hogy én spontán irom. Ez a vers neki szól, favágó az erdőn.


Nem sportol nem fut,
a konditerembe be nem jut.
nem azért mert nem lehet,
ő az erdőn edzeget.

Dönti a fákat,
méretre vágja,
ő és a brigádja.

Izmos a teste,
az erdő megedzette.
a természetet szereti,
a főnök el nem engedi.

Ha betér a Malomba,
és én vagyok magamba,
beszélgetünk azonnal.

A sört azt nagyon szereti,
5-6-ot lehörpint,
ettől aztán beindul.

Ha társasággal érkezik,
az nekem nagyon nem tetszik.
Akkor nem lehet őt szeretni.

A sört azt követeli,
néha drasztikusan viselkedik.
Másnap megbánja tetteit,
megis bocsátok én neki.

Kedvellek én Attilám,
csak kicsit jobban figyelj rám.
Öntöm én a te söröd,
ha ebben leled örömöd.

Vigyázz rám és ne báns meg,
mert én téged kedvellek.

Ez a vers úgy született, hogy nézegettem ahogy készülödtek a fecskék.


Hamarabb sötétedik,
jelzi az ősz közeledtét.
Szárnyalnak a fecskék,
érzik, s mind útrakél.

Színesekbe öltöznek a fák,
lombjuk húllik szinte fáj.
Egy-egy ága integet,
soká lesz még kikelet.

Hidegek a hajnalok,
hűvösek az esték,
füstölnek a kémények
a csendes út mentén.

Egy kis fecske eltévedve,
társat keresve repked.
S nem találva itt marad,
rá nem talál már a tavasz.

Szép vagy te ősz, nagyon szép,
üzeni a nyár gyere még.
Te vagy az ő testvére,
kövessétek egymást időre.

Ehez a vershez nem füzök semmit, könnyen kilehet találni hogy miért iródott.




Valamikor réges-régen,
szebben sütött a nap az égen.
Szikrázóan melegen,
szórta fényét szeliden.

Nem égetett, nem perzselt,
felhők közzé bújva pihent.
Hűs árnyéka jól esett,
ki-ki kandikálva utazott csandesen.

Éltető melege hízlalta a földeket,
nyíltak a virágok, a mezők zöldeltek,
Boldog volt a paraszt,
hogy bőséggel learat.

Hálás volt a magyar,
áldotta a napot,
hogy évszaknak megfelelően,
szépen ragyogott.

Mára már ő is megváltozott,
a földeken nagyon is meglátszott,
Éget, perzsel, szinte tüntet,
az emberek viselkedéséért büntet.

Szikrázik de nem szelid,
éget,perzsel, kiszárít.
Tombolva ontja a hőséget.
A földeken nem teremt bőséget.

Vigyázzatok emberek!
Égi jel ez higyjétek!
Már a nap is haragszik,
mindenkire gyanakszik.

Intő jelre figyeljetek!
A nap már figyelmeztet!
Ne várjátok meg a szelet,
mert ha ő belekezd,
nem marad tető a fejetek felett.

Fogjunk össze emberek!
Ne engedjük a szelet!
Szeressük egymást amig lehet,
legyen bennünk igyekezet.

Az irígységet, a haragot,
felejtsük el de nagyon.
Éljünk úgy ahogy szüleink éltek,
Szerényen de, békességben.

Hátha a nap is megszelidül,
vakitó ereje meggyengül.
Hátra hagyva emlékül,
a 2oo7- esztendőt.

Van egy ember a kocsmába'
nem iszik ő mostanába.
Ha az útja erre vezet,
mindig meglátogat engem.

Valamikor nem szerettem,
ma már más a véleményem.
Hangulata néha morcos,
mosolyog ám olykor-olykor.

A télen jól ránk ijesztett.
mert sajnos megbetegedett.
Nem is estünk az útjába,
mert bent feküdt a kórházban.

Előfordul vele gyakran,
a segédjét otthon hagyja.
Mióta ő nem iszik,
az emberébe sem bízik.

6o-felé közeledik,
de mégsem öregedik.
Deresedik már a haja,
kevesebb is már a baja.

Nagypapa már jó pár éve,
ne is legyen sose vége.
Legyen még több unokád,
hogy fiatalítsa a nagypapát.

Versem ezzel befejezem,
mit is kivánjak én most neked.
Szeressed a családod,
BOLDOG SZÜLINAPOT KIVÁNOK.

Ma reggel csörgött az óra,
vár a vonat indulóra.
Hosszú út áll előttem,
felkészültem kellően.

Kis családom él Sopronba,
ezért utazom én oda.
Vigyél vonat, vigyél sebesen,
én a családom nagyon szeretem.

Kis unokám vár engemet,
nem ismer még kellőképpen.
Picike még ezt megértem,
neki még ezt elnézem.

Alig várom hogy láthassam,
és a két karomba foghassam.
Százezerszer csokolnám,
piciny piros orcáját.

Vigyél vonat gyosan hát,
az egész országon át.
és épségben megérkezzek,
kics családom szerethessem.