Kedd volt, verőfényes májusi kedd.
Valamit éreztem idebent
valami megmagyarázhatatlant,
ami bennem örökre megmaradt.
Megmaradt, és sosem felejtem el,
a könnyeimet sem rejtem el.
Vágyakozva gondolok a múltra,
és tudom, hogy együtt leszünk újra.
Itt hagytál, pedig kértelek, hogy várj még,
kereslek, de tudom, hogy már nem élsz.
Kereslek reggel, kereslek este,
lelkemet a gyász befestette.
Befestette feketére,
gyászollak már 4 és fél éve.
Telnek a hónapok, az évek,
de feledni nem tudlak téged.
Most lennél 57-éves,
Istenem! de szállnak az évek.
Álmaimban sokszor visszatérnek,
azok a csodás, együtt töltött évek.
Május volt és kedd,
mikor az életednek vége lett.
Nekem fekete minden kedd,
de te, nyugodjál békében.
Fekete kedd
2007.11.19. 13:22
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margomama.blog.hu/api/trackback/id/tr39234129
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bicus 2007.11.19. 17:44:20
Nagyon szépen megfogalmaztad!
Igen, minden évben pezsgőztünk az egészségére. Még nem is olyan régen is! Már 4,5 éve?! Istenem! Mintha csak most lett volna.
Igen, minden évben pezsgőztünk az egészségére. Még nem is olyan régen is! Már 4,5 éve?! Istenem! Mintha csak most lett volna.
Anonymus 2007.11.19. 22:31:31
Mondtam ma ,hogy engem az ilyen hangulatú versek fognek meg.Nagyon mély érzésekről árulkodnak, az ember szívét nem lehet becsapni, minden érzést érzékel és elraktározza.Legyen az kellemes vagy kellemetlen, jó vagy rossz,szeretet vagy gyűlölet...A szív soha nem felejt!!
Koreszék 2007.11.20. 18:42:00
Anci, még a szőr is felállt a karunkon, amikor olvastuk! Nagyon szép és megható vers. Örülünk, hogy írsz.