margómama

Egy drága kicsi lánynak irtam ezt a verset, szülinapra.


Gyönyörű napra vírradtunk ma,
Vikikének van a szülinapja.
Kicsike még mindennek örül,
huncutságától a család derül.

Ha kint nyaral Mamánál,
aludni nem hagyja Margómamát.
Ordít mint a sakál,
abbahagyni azt hiszi nem muszáj.

Aranyos kis teremtés ő,
remek csaj lesz ha megnő.
Gyönyörűen csillog a szeme,
falni való a kis teste.

Nagyszülei szemefénye,
mindent ráhagyni nem kéne.
Okos ő és kihasználja,
a nővére nem szól rája.

Drága kicsi Vikikém.
Mindig nagyon boldog légy.
Köszönd meg a jó ISTENNEK,
hogy jó családban nevelkedhetsz.

Szeretettel köszöntelek,
minden napod öröm legyen.
Az ordibálást azt hanyagold,
Így leszel majd aranyos.

Nem is írok én már mást,
a jó ISTEN vigyázzon rád,
Ezt kívánja Margómama,
aki ül most a Malomba.