17-évig együtt voltak,
hol jóban, hol rosszban.
Együtt jártak mindenhova,
Péter, s az ő UAZ-a.

Mindíg tudta mi a baja,
gyógyította, s meghálálta.
Cserben sose hagyta,
mint gyermekét úgy imádta.

Nem volt beceneve,
csak állt az útcán zöldre festve.
De ha indulni kellett,
ha hidegen is, de teljesített.

Benzinnel és gázzal járt,
azt kapta ami dukált.
Hisz üzemanyag az jár,
ha fuvarozni akar a betyár.

Mindegy volt, hogy fa vagy cement,
vitte- vitte balesetmentesen.
Ismerte őt mindenki,
és elég sokan szerették.

Ha a gazda a sört itta,
ezért köztük nem volt vita.
Ment zúgott, búgott, füstölt,
de ügyesen mindent kikerült.

Ha több volt a kelleténél,
burkot font az autó köré.
Védte, óvta a gazdáját,
az egyetlen hű társát.

Nem áll már a ház előtt,
s nem csapkodják az ajtót.
Elment ő is mint annyi más,
hiányozni fog nem vitás,

Talán egyszer az utakon,
összefutunk valahol.
Mert van még pár éve,
száguldozhat kedvére.

Hisz jól kitalálták az oroszok,
ezért birta ilyen jól.
Hátha az új gazdája,
nem naponta használja.

Hiányzol te öreg bugógép,
de lesz egy más aki helyedbe lép.
Ilyen az élet menete,
ha megöregedett, cseréld le.

Majd gondolunk rád,
csak te vigyázz.
Őrzik a sok fényképek,
a te hű emléked.