Már csak ő maradt, akit még nem köszöntöttem verssel a testvéreim közül. Neki szól a következő versem.



1961- február havában,
született meg a 4. leányka.
Megszokták már a szüleink,
hogy csak lányuk születik.

Ő volt a kicsi, a kis szőke,
- a nagylánya ezt örökölte -
Kicsi volt és mimóza,
pont olyan, mint Bibuska.

Kényeztette anyukánk,
írígység tört néha ránk.
S amikor csak tehettük,
többször meg is kergettük.

Ő a legjobb anyuka,
tudja az egész óvoda.
Oda jár ő nap, mint nap,
mert  gyerekeket oktat.

Közülünk  neki van diplomája,
és olyan ügyes, mint a mamája.
Az anyukánkat látjuk benne,
ügyes, szorgos mindkét keze.

Lassan, közeledik az 50-felé,
és mindig tudja mi az elég.
Nem iszik és nem dohányzik,
Családjával sem vitázik.

Most lesz az ő szülinapja.
ez február hatodika.
Kívánom, hogy legyél boldog,
az egészséged se romoljon.

Sok örömöt az életben,
családoddal élj békében.
én ezeket szívből kívánom,
s versem neked ajánlom.