Ez a vers úgy született, hogy nézegettem ahogy készülödtek a fecskék.
Hamarabb sötétedik,
jelzi az ősz közeledtét.
Szárnyalnak a fecskék,
érzik, s mind útrakél.
Színesekbe öltöznek a fák,
lombjuk húllik szinte fáj.
Egy-egy ága integet,
soká lesz még kikelet.
Hidegek a hajnalok,
hűvösek az esték,
füstölnek a kémények
a csendes út mentén.
Egy kis fecske eltévedve,
társat keresve repked.
S nem találva itt marad,
rá nem talál már a tavasz.
Szép vagy te ősz, nagyon szép,
üzeni a nyár gyere még.
Te vagy az ő testvére,
kövessétek egymást időre.
Ősz
2007.09.20. 16:09
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margomama.blog.hu/api/trackback/id/tr15171523
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.