Hogyha újra kezdhetném,
gondolkodás nélkül megtenném.
Sok mindent másképp tennék,
s talán elégedettebb lennék.
Járhattam volna óvodába,
de közülünk csak én nem jártam.
Később az iskolába,
oda jártam de, hiába.
Nem voltam jó tanuló,
gondoltam' ez mire való?
A számtan, a földrajz nem ment jól,
de az ének, a torna, sok mindent pótolt.
Végül a feladatot teljesítettem,
és az iskolát elvégeztem.
Korán elmentem dolgozni,
nem lehetett annyit mozizni.
Szép lassan nagylány lettem,
s többször rámtalált a szerelem.
Hogy jól döntöttem-e?
én ezt most nem részletezem.
Ha egyszer újra kezdhetném,
lehet, hogy ugyanigy tenném.
Ha a szív így diktálta,
nincs mit tenni, így jártam.
De ha mégis újra kezdhetném,
a páromra jobban figyelnék.
Vigyáznék az apára, a férjre,
és tudom, hogy nem ment volna félre.
Meggondolnám kinek mit mondok,
akkor nem adnék haragra okot.
Én lennék a legjobb anya a világon,
hogy mindig érezzék a hiányom.
De ilyen vagyok,
ilyennek születtem.
Kell hozzám sok-sok türelem,
van bennem jó, rossz vegyesen.
De azért engem így szeressetek,
hisz még itt vagyok köztetek.
Mert majd hiányozni fogok,
hogyha már nem vagyok....
margómama
gomama@freemail.hu
Blogajánló
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
