Él a határ szélén egy kisfiú,
neki a szeretetből sok kijut.
Elmúlt már 1-éves,
és ő a szememfénye.
Ritkán látom, de ha látom,
majd megeszem úgy imádom.
Ő az én kis unokám,
nem becézik csak ÁDÁM.
De én becézgetem,
nem tilthatják meg nekem.
Csak messziről szerethetem,
az unokámat az egyetlent.
Jön-megy, járkál a lakásban,
és beszél egyfolytában.
Igaz, nem sok mindent érteni,
de nagyon lehet őt szeretni.
Eleven egy kis portéka,
a szülőket aludni nem hagyja.
Most minden ő körülötte forog,
és a kis családom nagyon boldog.
Szeressétek a babámat,
ne csak őt, vagy hármat.
Lilike már biztosan jön,
csak még kell egy kis idő.
Itt van a szép Karácsony,
versem nektek ajánlom.
Ádám napra Sopronba,
békességet Karácsonyra.
Boldog névnapot az ünnepeltnek,
és Kellemes Karácsonyi ünnepeket.
Ezt kívánja nektek Mama távol,
aki gondol rátok naponta vagy 100-szor.
Ádámkának
2007.12.20. 14:32
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://margomama.blog.hu/api/trackback/id/tr85270403
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
patkamano 2007.12.21. 09:47:38
Kedves Mama!Köszönjük szépen a verset Ádám nevében is és mi is kívánunk neked BOLDOG KARÁCSONYT!
Koreszék 2007.12.22. 20:37:21
Ádám biztos örülni fog, ha már érteni fogja, hogy verset ír neki a mamája. Mert a szó elszáll, de az írás megmarad.
patkamano 2007.12.31. 20:54:47
Biztos lehet benne mindenki ,hogy ezeket a verseket elmentem (és valószínű ki is nyomtatom hogy olvashassák az unokák és meg legyen nekik örökre :)