margómama

Áprilisi tréfa volt talán?
hogy megszületett a második leány.
Kicsi volt és beteges,
azt hitték a másnapot sem éri meg.

De hál' Istennek nem így lett,
köztünk van már ötvenhárom éve.
De nem haladok nagyon előre,
A 19345- nap simán megduplázódhat.

Emlékszel? Mikor elloptad a cumimat?
ami megkötve volt a nyakambam?
De te húztad, majd megfulltam,
csak az enyémet akartad.

Emlékszel? Mikor elütöttél a Wartburggal?
s te az öledbe vittél be?
Sütöttél nekem bundáskenyeret,
amit sosem felejtek el.

Emlékszel? Mikor apu főzött húslevest,
de nem ízlett senkinek.
a szánkban hortuk kifelé,
a tél kellős közepén.

Emlékszel? Mikor Péter udvarolt?
Őriztelek, kész unalom.
De anyukánk igy akarta,
kettesben titeket nem hagyhat.

Emlékszel? Az öt kis apróságra,
meg a sok-sok kiskacsára?
Szenyvízakna az udvaron,
tavasszal az orgona illatok.

De jó így a mútban elmerengni,
s egy kicsit emlékezni.
Köszönöm, hogy vagy nekem ,
az ISTEN sokáig éltessen.