margómama

Volt egy falu ahol éltem,
és van egy város ahol élek.
Úgyanaz mindkettő,
ami nagyon a szivemhez nőtt.

A faluban szebb volt az élet,
vígan teltek a fiatal évek.
Vasárnap matiné a Moziban,
és cukrosnéni a kapuban.

2-hetente Bál a kúltúrházban,
fagyis ember az útcánkban.
Nem volt még járda, sem kövesút,
csak kerékvágás mindenütt.

Nem voltak betegek az emberek,
és sok volt bennük a szeretet.
Nem voltak irigyek, és gazdagok,
a sorsával mindenki elégedett volt.

De jött egy nagy vihar,
ami mindent felkavart.
a falut várossá emelte,
s hogy jó lesz mindenki remélte.

Nincs már matiné a moziban,
inkább járnak buliba.
A bambit felváltotta a vodka,
az ifjúságot veszélybe sodorva.

Betegek az emberek,
a munkahely, a bizalom elveszett.
Nagyon nehéz az élet,
a termőföld semmivé lett.

Kicsiny falum visszasirlak én,
jobb volt, szebb volt, annak idején.
Most a hatalom s a pénz az úr,
és, hogy ki milyen kocsiban ül.

Most kérlek én te szép városom,
adj reményt, hitet mindenáron.
Óvd és szeresd lakóidat,
a jóisten hallgassa meg imáinkat.