margómama

Róla azt kell tudni,hogy nagyon tetszenek neki a verseim . Ajándékba kapta ezt a verset


Ibolyanéni gondnoka a Malomnak,
ha gond van, repül ide azonnal.
Rendes, dolgos,mindig kész ő,
és még mindig csinos nő.

Közelebb van már a 70-hez,
a jó ISTEN őt éltesse.
Éltesse mert szükség van rá.
Éva sok mindent bíz rá.

Szombatonként lagzi van a Malomba,
gyülik is a mosatlan halomba.
A kiscsapat ha nekilát,
Ibolyanéni oldalán,
az eredményt hozza ám.

Dícséri a ház az ő munkáját,
kicsit irígyek is a kollégák.
Köszönik a zsámolyok, a falak,
hogy ők is ragyoghatnak.

Illatos a terem a keze után,
mit is mondjak én még ezek után.
kívánom, hogy soká éljen még,
hogy öntessek még sok bikavért.

Ő az én barátnőm,és a koleganőm. Névnapjára kapta ezt a verset.


Szüz Mária nevét kapta,
de úgy nevezzük Marica.
Sok van belőle a naptárba'
most köszöntöm harmadjára.

Mindíg ünnep ez a nap,
tiszteletet mindig kap.
Áldott legyen ez a nap,
hiszen te is boldog vagy.

Azt kívánom én neked,
a jo ISTEN éltessen,
szüz Mária nevenapján,
szeretetet sokat kapjál.

Mit is kívánjak én még neked?
engem sokáig nagyon szeress!
Legyen meg az akaratod,
a lagzikba mulass nagyon.

Ez a vers azért íródott ,mert nem hitte el, hogy én spontán irom. Ez a vers neki szól, favágó az erdőn.


Nem sportol nem fut,
a konditerembe be nem jut.
nem azért mert nem lehet,
ő az erdőn edzeget.

Dönti a fákat,
méretre vágja,
ő és a brigádja.

Izmos a teste,
az erdő megedzette.
a természetet szereti,
a főnök el nem engedi.

Ha betér a Malomba,
és én vagyok magamba,
beszélgetünk azonnal.

A sört azt nagyon szereti,
5-6-ot lehörpint,
ettől aztán beindul.

Ha társasággal érkezik,
az nekem nagyon nem tetszik.
Akkor nem lehet őt szeretni.

A sört azt követeli,
néha drasztikusan viselkedik.
Másnap megbánja tetteit,
megis bocsátok én neki.

Kedvellek én Attilám,
csak kicsit jobban figyelj rám.
Öntöm én a te söröd,
ha ebben leled örömöd.

Vigyázz rám és ne báns meg,
mert én téged kedvellek.

Ez a vers úgy született, hogy nézegettem ahogy készülödtek a fecskék.


Hamarabb sötétedik,
jelzi az ősz közeledtét.
Szárnyalnak a fecskék,
érzik, s mind útrakél.

Színesekbe öltöznek a fák,
lombjuk húllik szinte fáj.
Egy-egy ága integet,
soká lesz még kikelet.

Hidegek a hajnalok,
hűvösek az esték,
füstölnek a kémények
a csendes út mentén.

Egy kis fecske eltévedve,
társat keresve repked.
S nem találva itt marad,
rá nem talál már a tavasz.

Szép vagy te ősz, nagyon szép,
üzeni a nyár gyere még.
Te vagy az ő testvére,
kövessétek egymást időre.