margómama

Van egy ember a kocsmába'
nem iszik ő mostanába.
Ha az útja erre vezet,
mindig meglátogat engem.

Valamikor nem szerettem,
ma már más a véleményem.
Hangulata néha morcos,
mosolyog ám olykor-olykor.

A télen jól ránk ijesztett.
mert sajnos megbetegedett.
Nem is estünk az útjába,
mert bent feküdt a kórházban.

Előfordul vele gyakran,
a segédjét otthon hagyja.
Mióta ő nem iszik,
az emberébe sem bízik.

6o-felé közeledik,
de mégsem öregedik.
Deresedik már a haja,
kevesebb is már a baja.

Nagypapa már jó pár éve,
ne is legyen sose vége.
Legyen még több unokád,
hogy fiatalítsa a nagypapát.

Versem ezzel befejezem,
mit is kivánjak én most neked.
Szeressed a családod,
BOLDOG SZÜLINAPOT KIVÁNOK.

Ma reggel csörgött az óra,
vár a vonat indulóra.
Hosszú út áll előttem,
felkészültem kellően.

Kis családom él Sopronba,
ezért utazom én oda.
Vigyél vonat, vigyél sebesen,
én a családom nagyon szeretem.

Kis unokám vár engemet,
nem ismer még kellőképpen.
Picike még ezt megértem,
neki még ezt elnézem.

Alig várom hogy láthassam,
és a két karomba foghassam.
Százezerszer csokolnám,
piciny piros orcáját.

Vigyél vonat gyosan hát,
az egész országon át.
és épségben megérkezzek,
kics családom szerethessem.