margómama

Mint már írtam júliusban van a legtöbb ünnep a családomban. Most a LILI unokámat és
Anita menyemet köszöntöm, név, és szülinap alkalomból.

Ejjj, de messze vagytok tőlem gyerekek,
az unokáimat csak messziről szerethetem.
Megszületet a hercegnő is végre,
igy teljes a család egy időre.

Kislányt vártunk nem vitás,
ebben bíztunk s megkaptuk.
Gyönyörü kék szemü kis tünemény,
karomba fogni nagy élmény.

három hónapos már a drága,
de a mama még csak kétszer látta.
Nem baj, megértem én,
hogy utazni nem nagy élmény.

Lilike most van az első névnapod,
még nem tudod de, legyen még sok.
Legyél mindig ilyen aranyos,
s rád vigyázzanak az angyalok.

Anita neked csak annyit mondok én,
bátran vállald ha a gólya jönne még.
Ne járj úgy ahogy én jártam,
már sajnálom hogy nem szültem még hármat.

Közeleg a te szülinapod is,
lazits és pihenj egy kicsit.
Hisz van egy szerető párod,
aki igazi családanyára vágyott.

Te vagy ki az életeket adtad,
és boldogságot a fiamnak.
örülök hogy te lettél a menyem,
és az unokákat főleg neked  köszönhetem.

Kívánok nektek jó egészséget,
szeretetet s békességet.
Még sok-sok ünnepet,
a JÓISTEN legyen veletek.

 

 

Júliusban vannak a kisnagyfiamnak az ünnepei.Ezt a verset csak neki írtam nagy szeretettel.

Július második napja
pirossal van jelölve a naptárba.
Ez a nap örökre ünnep marad.
hisz többé nem vagy már szabad.

Elfoglalta szívedet egy kicsi lány,
és egész nap nektek húzta a cigány.
Te voltál a legszebb vőlegény,
nekem,s az egész Földtekén.

Zengett a koli egész éjjel,
a cipőnket táncoltuk széjjel.
Az éjfél hamar eljött,
s a zenész téged köszöntött.

Eljött a te névnapod,
szemed könnytől ragyogott.
Mikor megszólalt a nóta,
mindenki neked dalolta.

Egy szál harangvirág,
ennyi csak mit adhatok,
és kivánok még,
NAGYON SOK BOLDOG NÉVNAPOT.

A szülinapod is lesz nemsokára,
Ó de aranyos voltál te drága.
Gyönyörű kis kerek arcocskád,
és mindig mentél a bátyád után.

Szófogadó, jó kis gyerek voltál,
de elfelejtem, hogy néha megloptál.
Apáddal ügyesen az élen,
és a Skoda ha még beszélne!!!!!

huszonharmadikán megszenvedtem érted,
úgy látom ez a boldogság megérte.
Hisz sínen van az életed,
és boldog vagy, ezt érzem.

Egy anyának nem lehet bánata,
ha a gyerekeit boldognak látja.
Ezt látom, és boldogság tölt el,
sosem bántam meg hogy kettőt szültem.

Csodálatos érzés az anyaság,
Hát még a nagymamaság!!!!!
Biztos lesz majd nektek is,
kis türelem majd megérik.

Most köszönöm neked ISTENEM,
hogy ilyen gyerekeket nevelhettem.
Nem tudom mi volt a fegyverem,
de benne volt a nagy-nagy szeretet.

Kornélka! Kívánok neked minden jót,
Szilvikémnek mindig fogadj szót.
Te légy a legjobb férj a világon,
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK

 

Anya, aki csak egy van.

Régmúlt idők emlékeit idézem fel ezzel a versemmel. Köszöntöm a ballagó diákokat. Kitartást, türelmet, és jó egészséget kívánok a továbbtanuláshoz.


Ballag már a vén diák tovább tovább..........
énekeltük mi is hajdanán.
De rég volt nem is tudom tovább,
Majd szombaton újra meghallom talán.

Más volt a mi diákéletünk,
kicsit szegényesebben öltözködtünk.
Nem volt egyforma a ballagóruhánk,
de mi is sirtunk, hogy elhagyjuk egymást.

Más lett ma már a világ,
ballagó ebéd mindenkinek kijár.
A virág nem a kertben terem,
s a virágboltos hízik rendesen.

De szépek is a  mostani fiatalok,
csinosak, szemük szinte ragyog.
nekünk a legszebb lesz most Zsazsa,
hisz szombaton ő is elballag.

Kirepül a kis családi fészekből,
innentől kezdve nagyon repül az idő.
Pihenj, és aludj sokat ha lehet,
mert ősszel ezt mind elfelejtheted.

Várjuk hát a szombatot,
és hidd el,mind ott leszünk.
Hogy veled eggyütt érezzük,
amit mi már átéltünk.

Ballagásod alkalmából,
nefelejkezz el a Mamákról, és a Papákról.
Hisz neked már egyik sincs,
ami másoknak még nagy kincs.

Vigyél ki a temetőbe,
egy-egy szál virágot,
hogy segitsenek téged,
ezen a világon.

Hidd el ők is ott lesznek,
és veled eggyütt örülnek.
Mikor megszólal a Himnusz,
majd minden eszedbe jut.

Ballagj hát te kicsi lány,
rád tudom sok jó vár.
Legyünk rád is mindig büszke,
és gondolj sokat a nagynénikre.

Hisz mi vagyunk a ti Mamátok,
és mi nagyon-nagyon imádunk.
Téged is és Bibust is ,
örökre szivünkbe őrizzük.

Szóljon hát a szerenád,
zendüljön a nóta.
Hosszú évek óta,
mindenki ezt dalolta.

Ballag már a vén diák tovább, tovább................

Áprilisi tréfa volt talán?
hogy megszületett a második leány.
Kicsi volt és beteges,
azt hitték a másnapot sem éri meg.

De hál' Istennek nem így lett,
köztünk van már ötvenhárom éve.
De nem haladok nagyon előre,
A 19345- nap simán megduplázódhat.

Emlékszel? Mikor elloptad a cumimat?
ami megkötve volt a nyakambam?
De te húztad, majd megfulltam,
csak az enyémet akartad.

Emlékszel? Mikor elütöttél a Wartburggal?
s te az öledbe vittél be?
Sütöttél nekem bundáskenyeret,
amit sosem felejtek el.

Emlékszel? Mikor apu főzött húslevest,
de nem ízlett senkinek.
a szánkban hortuk kifelé,
a tél kellős közepén.

Emlékszel? Mikor Péter udvarolt?
Őriztelek, kész unalom.
De anyukánk igy akarta,
kettesben titeket nem hagyhat.

Emlékszel? Az öt kis apróságra,
meg a sok-sok kiskacsára?
Szenyvízakna az udvaron,
tavasszal az orgona illatok.

De jó így a mútban elmerengni,
s egy kicsit emlékezni.
Köszönöm, hogy vagy nekem ,
az ISTEN sokáig éltessen.

Április-4 nagy ünnep volt rég,
és sokan emlékszünk rá még.
Lobogott a nemzeti szinű zászló,
és mozgalmi dalokat adott a rádió.

Nekünk ünnep maradt ez a nap,
hisz ekkor született meg Cipuska.
Ő  a legkisebb unoka,
és anyukánk nagyon imádta.

Eltelt azóta sok-sok év,
felnőtt gyönyörű nővé ért.
Hosszú haja hol szőke, hol barna.
Mindent elérne amit akarna.

Vágyakozik ő már egy társra,
de valahogy még nem jött el a párja.
Pedig ő a legszebb a környéken,
és nagyon bízik a jövőben.

Ha benevezne a szépségversenybe,
a nyertes biztosan ő lenne
Csak ámuldozna Fásy Ádám,
a többi cicababa láttán.

Cipuska! Most a tréfát félreteszem,
sok-sok jót kívánok Neked.
Találd meg mihamarabb a párod,
BOLDOG SZÜLINAPOT KIVÁNOK

Márciusi szellő fújdogál a kertben,
kisvirágok hajladozva neki integetnek.
Kibújt a tulipán, a nárcisz,
az aranyeső is nemsokára virágzik.

8-án nekünk nyilnak a virágok,
ünnepelnek minket szerte a világon.
Hős asszonyok bátran kiharcolták,
hogy nekik is van joguk a férjük oldalán.

A Zoltánok is ekkor ünnepelnek,
van is kettő kit most köszönthetek.
Legyetek hűek és türelmesek,
és legfőképpen egészségesek.

Kicsit korábban lesz most a Húsvét,
de örüljünk, hogy ezt is elértük ismét.
Jézuskrisztus, ki értünk szenvedett,
a keresztfán azt mondta ELVÉGEZTETETT.

Márciusban is van egy szülinap,
16-éve megszületett Bibuska.
Okos, és inteligens kis nő,
és pár év mulva kész doktornő,

Bibuska! kívánom hogy járd az utad végig,
álmaidat valósitsd meg nékünk.
Te légy ki receptet ír a sebekre,
és gyógyírt a fájó szivekre.

Márciusban lesz még egy szülinap,
de azt már bizony a gólya hozza.
Elhozza a második unokámat,
igy lesz már kettő Gomamának.

Március te hűvös szeles március,
ígérd, hogy jövőre újra látunk.
és megint elmondhassuk,
hogy KRISZTUS FELTÁMADOTT.

Már csak ő maradt, akit még nem köszöntöttem verssel a testvéreim közül. Neki szól a következő versem.



1961- február havában,
született meg a 4. leányka.
Megszokták már a szüleink,
hogy csak lányuk születik.

Ő volt a kicsi, a kis szőke,
- a nagylánya ezt örökölte -
Kicsi volt és mimóza,
pont olyan, mint Bibuska.

Kényeztette anyukánk,
írígység tört néha ránk.
S amikor csak tehettük,
többször meg is kergettük.

Ő a legjobb anyuka,
tudja az egész óvoda.
Oda jár ő nap, mint nap,
mert  gyerekeket oktat.

Közülünk  neki van diplomája,
és olyan ügyes, mint a mamája.
Az anyukánkat látjuk benne,
ügyes, szorgos mindkét keze.

Lassan, közeledik az 50-felé,
és mindig tudja mi az elég.
Nem iszik és nem dohányzik,
Családjával sem vitázik.

Most lesz az ő szülinapja.
ez február hatodika.
Kívánom, hogy legyél boldog,
az egészséged se romoljon.

Sok örömöt az életben,
családoddal élj békében.
én ezeket szívből kívánom,
s versem neked ajánlom.

Hogyha újra kezdhetném,
gondolkodás nélkül megtenném.
Sok mindent másképp tennék,
s talán elégedettebb lennék.

Járhattam volna óvodába,
de  közülünk csak én nem jártam.
Később az iskolába,
oda jártam de, hiába.

Nem voltam jó tanuló,
gondoltam' ez mire való?
A számtan, a földrajz nem ment jól,
de az ének, a torna, sok mindent pótolt.

Végül a feladatot teljesítettem,
és az iskolát elvégeztem.
Korán elmentem dolgozni,
nem lehetett annyit mozizni.

Szép lassan nagylány lettem,
s többször rámtalált a szerelem.
Hogy jól döntöttem-e?
én ezt most nem részletezem.

Ha egyszer újra kezdhetném,
lehet, hogy ugyanigy tenném.
Ha a szív így diktálta,
nincs mit tenni, így jártam.

De ha mégis újra kezdhetném,
a páromra jobban figyelnék.
Vigyáznék az apára, a férjre,                                            
és tudom, hogy nem ment volna félre.

Meggondolnám kinek mit mondok,
akkor nem adnék haragra okot.
Én lennék a legjobb anya a világon,
hogy mindig érezzék a hiányom.

De ilyen vagyok,
ilyennek születtem.
Kell hozzám sok-sok türelem,
van bennem jó, rossz vegyesen.

De azért engem így szeressetek,
hisz még itt vagyok köztetek.
Mert majd hiányozni fogok,
hogyha már nem vagyok....

Volt egy falu ahol éltem,
és van egy város ahol élek.
Úgyanaz mindkettő,
ami nagyon a szivemhez nőtt.

A faluban szebb volt az élet,
vígan teltek a fiatal évek.
Vasárnap matiné a Moziban,
és cukrosnéni a kapuban.

2-hetente Bál a kúltúrházban,
fagyis ember az útcánkban.
Nem volt még járda, sem kövesút,
csak kerékvágás mindenütt.

Nem voltak betegek az emberek,
és sok volt bennük a szeretet.
Nem voltak irigyek, és gazdagok,
a sorsával mindenki elégedett volt.

De jött egy nagy vihar,
ami mindent felkavart.
a falut várossá emelte,
s hogy jó lesz mindenki remélte.

Nincs már matiné a moziban,
inkább járnak buliba.
A bambit felváltotta a vodka,
az ifjúságot veszélybe sodorva.

Betegek az emberek,
a munkahely, a bizalom elveszett.
Nagyon nehéz az élet,
a termőföld semmivé lett.

Kicsiny falum visszasirlak én,
jobb volt, szebb volt, annak idején.
Most a hatalom s a pénz az úr,
és, hogy ki milyen kocsiban ül.

Most kérlek én te szép városom,
adj reményt, hitet mindenáron.
Óvd és szeresd lakóidat,
a jóisten hallgassa meg imáinkat.

Gyönyörű szép tavasznak
nyiladozó kis virága,
úgy jöttél világra,
áprilisban te drága.

Keresgéltünk a naptárban,
s rátaláltunk Attilára.
Ezt a nevet kaptad,
ami a vizkereszt második napja.

Ekkor van a névnapod,
kívánom, hogy legyél boldog.
Az ország másik szegletében,
élj békességben, egészségben.

Elhagytad a városod, s a megyédet,
egy új, s jobb élet reményében.
Soproni lakos lettél,
és engem nagymamávál tettél.

Megköszönöm ezt most neked,
és azt is, hogy rendes ember lettél.
Látom szépen éldegéltek,
hogy sokáig így lesz nagyon remélem.

Kívánom én még neked,
hogy a családod nagyon szeresd.
Teremsd meg a békességet,
és taníts mindig tisztességet.

Attilám felnőtt, családos ember lettél.
s ne felejsd el, hogy honnan jöttél.
Ha a sors az életben bármit ad,
rám mindig, mindenben számíhatsz.

BOLDOG NÉVNAPOT  anya.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    
 

Kellemes, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok minden kedves
blog olvasómnak. Margómama.


Szent Karácsony ünnepére készülünk,
megszületik a kis Jézus, örüljünk!
Hideg télben istállóban,
barmok között a jászolban.

Ilyenkor mindenkit kicsit jobban szeretünk,
új életre boldogságra esküszünk.
Gyengédségről, szeretetről beszélünk,
jövő évtől szebbet, s jobbat remélünk.

Emlékszem a gyermekévek ünnepére,
családias tiszta hangú énekére.
Kis családunk összeülve eldalolta,
hitvilágunk zsoltárait hangos szóval.

Ma is, ha eljön a szép Karácsony,
útra kél és kántál az én családom.
Dícsérjük és áldjuk a szép ünnepet,
és hírdetjük, hogy kis Jézuska született.

Zöld fenyőfa csillog az énekünkbe,
szálljon messze túl az égen belőle.
Szeretetünk szent ünnepén legyen béke,
legyen boldog kis földbolygónk minden népe.

Él a határ szélén egy kisfiú,
neki a szeretetből sok kijut.
Elmúlt már 1-éves,
és ő a szememfénye.

Ritkán látom, de ha látom,
majd megeszem úgy imádom.
Ő az én kis unokám,
nem becézik csak ÁDÁM.

De én becézgetem,
nem tilthatják meg nekem.
Csak messziről szerethetem,
az unokámat az egyetlent.

Jön-megy, járkál a lakásban,
és beszél egyfolytában.
Igaz, nem sok mindent érteni,
de nagyon lehet őt szeretni.

Eleven egy kis portéka,
a szülőket aludni nem hagyja.
Most minden ő körülötte forog,
és a kis családom nagyon boldog.

Szeressétek a babámat,
ne csak őt,  vagy hármat.
Lilike már biztosan jön,
csak még kell egy kis idő.

Itt van a szép Karácsony,
versem nektek ajánlom.
Ádám napra Sopronba,
békességet Karácsonyra.

Boldog névnapot az ünnepeltnek,
és Kellemes Karácsonyi ünnepeket.
Ezt kívánja nektek Mama távol,
aki gondol rátok naponta vagy 100-szor.

Sok szeretettel küldöm e sorokat a Juditoknak Debrecenbe


Téli hónap a december.
de sehol egy hóember.
Örült volna Juditka,
ha a névnapján hó hullott volna.

Kicsi lány szereti a havat,
volt mikor jókat szánkóztak.
A mamával, a papával,
meg az egész családdal.

Iskolás már a kis drága,
és mindenki büszke rája.
Kitünő az osztályban,
a szavakat szépen formálja.

Nyelvet tanul, verset szaval,
ügyes, övé a diadal.
Büszke is rá az anyukája,
hisz ő a druszája.

Kis Juditka, nagy Juditka,
a névnapotok van ma.
Ilyenkor az ember minden dolgot hagyna,
rohanna és jó nagy puszit adna.

Juditkám családanya lettél,
értük mindent megtegyél.
Mert az a nagy igazság,
hogy a legszebb dolog az anyaság.

Legyetek boldogok,
egészségesek, és szépek.
Én ezt kivánom néktek.
mert SZERETLEK titeket amig csak élek.

17-évig együtt voltak,
hol jóban, hol rosszban.
Együtt jártak mindenhova,
Péter, s az ő UAZ-a.

Mindíg tudta mi a baja,
gyógyította, s meghálálta.
Cserben sose hagyta,
mint gyermekét úgy imádta.

Nem volt beceneve,
csak állt az útcán zöldre festve.
De ha indulni kellett,
ha hidegen is, de teljesített.

Benzinnel és gázzal járt,
azt kapta ami dukált.
Hisz üzemanyag az jár,
ha fuvarozni akar a betyár.

Mindegy volt, hogy fa vagy cement,
vitte- vitte balesetmentesen.
Ismerte őt mindenki,
és elég sokan szerették.

Ha a gazda a sört itta,
ezért köztük nem volt vita.
Ment zúgott, búgott, füstölt,
de ügyesen mindent kikerült.

Ha több volt a kelleténél,
burkot font az autó köré.
Védte, óvta a gazdáját,
az egyetlen hű társát.

Nem áll már a ház előtt,
s nem csapkodják az ajtót.
Elment ő is mint annyi más,
hiányozni fog nem vitás,

Talán egyszer az utakon,
összefutunk valahol.
Mert van még pár éve,
száguldozhat kedvére.

Hisz jól kitalálták az oroszok,
ezért birta ilyen jól.
Hátha az új gazdája,
nem naponta használja.

Hiányzol te öreg bugógép,
de lesz egy más aki helyedbe lép.
Ilyen az élet menete,
ha megöregedett, cseréld le.

Majd gondolunk rád,
csak te vigyázz.
Őrzik a sok fényképek,
a te hű emléked.

1989 november 20-án vesztettük el az édesanyánkat. Ma van az évfordulója, az ő emlékére írtam ezt a verset.

Nincs a földön olyan ember,
akinek ne lenne édesanyja.
Ők, akik az életünket kezünkbe adták,
ők, akik ha  sirtunk, de nem hagyták.

De mindenkinek csak egy van,
egyetlen egy.
De a sors olykor kegyetlen,
és korán elveszi azt az egyetlen egyet.

Elveszi és nem tudjuk miért?
Pedig élhetett volna még.
Dolga lett volna épp elég.
nagyon korán ment a menny felé.

Az édesanyám akiről most írok,
őérte én nagyon sokat sírok.
Hisz úgy volt köztünk mint egy kotló,
a szeretetünk soha el nem múló.

Kicsik voltak még az unokák,
de nem felejtik el a nagymamát.
Ő sütötte a legjobb kalácsot,
és nagyon várták a karácsonyt.

Mindig volt valami meglepetés,
a kicsik ezt nagyon élvezték.
Mi felnőttek nem vártunk semmit,
de finomakat lehetett ott enni!

Sok év eltelt már azóta,
a sirkövet az idő dolgozza.
Megrongálta, megtépázta,
de nekünk útját nem állta.

Ápoljuk és gondozzuk,
amig élünk és mozgunk.
Virágot mindig hozunk,
csak ez amit mi már adhatunk.

Kedd volt, verőfényes májusi kedd.
Valamit éreztem idebent
valami megmagyarázhatatlant,
ami bennem örökre megmaradt.

Megmaradt, és sosem felejtem el,
a könnyeimet sem rejtem el.
Vágyakozva gondolok a múltra,
és tudom, hogy együtt leszünk újra.

Itt hagytál, pedig kértelek, hogy várj még,
kereslek, de tudom, hogy már nem élsz.
Kereslek reggel, kereslek este,
lelkemet a gyász befestette.

Befestette feketére,
gyászollak már 4 és fél éve.
Telnek a hónapok, az évek,
de feledni nem tudlak téged.

Most lennél 57-éves,
Istenem! de szállnak az évek.
Álmaimban sokszor visszatérnek,
azok a csodás, együtt töltött évek.

Május volt és kedd,
mikor az életednek vége lett.
Nekem fekete minden kedd,
de te, nyugodjál békében.

Ezt a verset azért kapja az én testvérem, mert mindíg. minden versemet megdicsérte. Ezért ajándékba kapja ezt a verset.


53. évében jár,
ő az én Ilonám.
Komaasszonyom és szomszédom,
a férje az én sógorom.

Szépen élünk egymás mellett,
körülbelül 30-éve.
Jóban, rosszban együtt vagyunk,
és egyben van az udvarunk.

Kimért és egyenes nő,
de Péter a fejére nő
Inkább választja a hallgatást,
mint a családi vitát.

Nem tehet ő róla,
hisz ezt örökölte.
Az anyukánk volt ilyen,
irigylem is érte.

4 unokában gyönyörködik,
hogy távol vannak szomorkodik.
Igaz! gyakran hazajönnek,
széjjel is hagynak szinte mindent.

De ő szívesen takarít,
a gyerekek után bármit.
Nagyon imádja őket,
egytől-egyig mindet.

Lelkes ő a Bankszakmában,
sokan keresik őt napjában.
Hol itthon, hol az irodában,
s vigan szaladgál a Fordjával.

Ő az én nővérem,
akire bizony felnézek.
Bárcsak én lehetnék ilyen,
de nem mi választjuk génjeinket.

Ilonám ezt a verset azért kaptad tőlem,
mert én nagyon szeretlek téged.
Igaz! én ezt sose mondtam,
de leírom , - igy gondoltam.

Leírom, mert így könnyebb elmondani,
hogy nélkületek nem tudnék létezni.
Köszönöm hogy együtt építkeztünk,
és azt, hogy ezt együtt élvezzük.

Kívánom, hogy sokáig legyen így,
és azt is, hogy mindenki legyen rám irígy.
Mert senkinek sincs ilyen testvére,
csak nekem már 51-éve.

Draga kicsi menyemnek irtam ezt a verset születésnapjára.


Nagyecsedi születésű kicsi lány,
őt szereti az én Kornélkám.
Tetszik nekem ahogy élnek,
sokáig igy lesz nagyon remélem.

Kicsike de nagy a lelke,
ha megbántom szeme se rebben.
Türelmesen végighallgat,
s nekem sokszor igazat ad.

Apró, piciny kezeivel,
a lakását szépen rendezi el.
A virágokat imádja,
megis veszi ha kivánja.

A fikuszt szereti a legjobban,
tele rakná a lakást de hogyan??
Szépen élnek és boldogan,
s mind a 2-en dolgoznak.

Szilvikém! 30-éves lettél,
szeretném hogy te is anya légy.
a leghálásabb feladat,
ami egy életre kihat.

Nem sürgetlek kívárom én,
csak sokáig imádjam én.
Mert telik az idő nekem is , neked is,
és a pillanat nagyon hamar eltelik.

Születésnapod van Szilvikém,
kivánom hogy boldog légy.
Várom már az unokát,
élj sokáig Kornélka oldalán.

Ezt a verset egy aranyos szomszédomnak írtam sok szeretettel.


Gurul a peugeot , gurul csendesen,
hál' istennek balesetmentesen.
Kicsi lány vezeti,
aki a szomszédban lakik.

Kicsi, csinos, rendes nő,
és várja, hogy eljöjjön a nagy Ő.
Hajadon még, de ő ezt nem bánja,
a fiatal éveket jól kihasználja.

Buliba és lagziba jár,
az utóbbiban dolgozik ám.
Felszolgáló 7-ed magával,
mindenki elégedett a modorával.

Igyekszik, és tud is bizonyitani,
míg észre nem veszi valaki.
Kopogtat az ajtón tán a szerelem,
talán X Y személyében.

Kóstolgatják, puhítják egymást,
kell, hogy valaki elfelejttesse a magányt.
Tetszik neki ez a srác,
szívesen godol rá.

27-éves csak egyszer lehet az ember,
és ezt te most megérted.
Megértél már sok bánatot, bosszúságot.
felejsd el a sok hazugságot.

Kívánom, hogy találd meg a párod,
és éld át az anyaságot.
Fogadd el a jókívánságom.
és mindezekhez jó egészséget kívánok.

Novemberi szél fúja azt a pár levet  fán,
Ami még ott maradt az első fagy után.
Fázósan bebújunk a kabátba,
S jó meleget csinálunk a szobába.

Szomorú vagy te november,
Az 1-je halottak napjával kezd.
Az emlékezés hónapja ez,
Gyertyát gyújt ma sok ember.

Fájdalmasan gondolunk a múltra,
S hogy milyen hamar keltek útra.
Innen senki sem tér már haza,,
A virágokat a tél behavazza.

Ezt verset szivem minden melegével írtam a drága kisunokám első születésnapjára.


Kora tavasszal megjött a gólya.
ő volt a kisunokám hírhozója.
Vártam már a híreket,
ami bizony jól esett.

Ősszel elrepült a gólya,
álmomat váltotta valóra.
Megszületett a trónörökös,
amit neked gólya, köszönök.

Október 2-a csillaggal jelölve naptáromba,
mit is irjak én az ő szülinapjára?
hogy örök nyoma legyen,
fenn az aranyhegyen.

Leírom hogy mennyire szeretlek,
az interneten mindig megkereslek.
ott ülsz monitoromon mosolyogva,
puszit kapsz minden nap sóvárogva.

Drága kicsi Ádámka!
Sokat gondolok rád álmomba'
Fogom édes kis kezedet,
figyelem a tekinteted.

Együtt megyünk sétálni,
s játszótéren labdázni.
Kacagunk a homokozóban,
sorban állunk a fagyizóban


De mind ez csak álom marad,
mert én téged nem láthatlak.
Elválaszt ez a nagy távolság,
Valamint az időhiány.

Nem foghatom a kezedet,
oviba érted nem mehetek.
Nem láthatom, hogy cseperedsz
és azt sem, ha  néha-néha elesel.

1-éve már hogy boldogság költözött a lelkembe,
nagyot dobban a szívem idebe'
Kis emberrel gazdagodott családom,
akit én első perctől  imádok.

Drága kicsi Ádámkám!
nagyon sokat gondolok rád.
Nagy út ami terád vár,
kivánom hogy végig járd.

Kerüld el a betegséget.
legyél mindig egészséges.
Szeressed a szüleidet.
mert ők nagyon vártak téged.

Távoli kis szemem fénye,
mikor vigyázhatok rád végre?.
nőjjél gyorsan jó nagyra,
hogy mamánál légy nyaranta,

Versem ezzel befejezem,
örökre tedd el emlékedbe.
hogy ha már nem leszek,
bármikor elővehesd.

BOLDOG SZÜLINAPOT  kíván Margómama

Egy drága kicsi lánynak irtam ezt a verset, szülinapra.


Gyönyörű napra vírradtunk ma,
Vikikének van a szülinapja.
Kicsike még mindennek örül,
huncutságától a család derül.

Ha kint nyaral Mamánál,
aludni nem hagyja Margómamát.
Ordít mint a sakál,
abbahagyni azt hiszi nem muszáj.

Aranyos kis teremtés ő,
remek csaj lesz ha megnő.
Gyönyörűen csillog a szeme,
falni való a kis teste.

Nagyszülei szemefénye,
mindent ráhagyni nem kéne.
Okos ő és kihasználja,
a nővére nem szól rája.

Drága kicsi Vikikém.
Mindig nagyon boldog légy.
Köszönd meg a jó ISTENNEK,
hogy jó családban nevelkedhetsz.

Szeretettel köszöntelek,
minden napod öröm legyen.
Az ordibálást azt hanyagold,
Így leszel majd aranyos.

Nem is írok én már mást,
a jó ISTEN vigyázzon rád,
Ezt kívánja Margómama,
aki ül most a Malomba.